Haszongépjármű és busz abroncsok

stage_goods_TT

Truck Tires Goods

A cicám és a barátom nélkül soha!

Silke Bronold most költözik Hannoverből az ecuadori Cuencába, ahol a Continental abroncsüzem minőségirányítási részlegének élére kerül majd. Egészséges adag önbizalmat visz magával, és természetesen még sok egyebet is.

„Fordulj ide egy kicsit, kérlek, és mosolyogj!” Silke odafordul, és a mosolya a fotós lámpáit is túlragyogja. A képek rekordidő alatt elkészülnek, a fényképész rendkívül elégedett. „Ez jó volt!”, mondja a 31 éves nő egy újabb mosollyal, és kényelmesen belesüpped egy fehér fotelbe. Kezdődhet az interjú. Egyáltalán nem látszik rajta, milyen stresszes élethelyzetben van. Vonásai nyugodtak, haja lazán befonva, mintha most tért volna vissza a nyaralásból. Pedig épp ellenkezőleg. Silke munkája csak most kezdődik. Néhány hét múlva kezébe veszi a Continental abroncsüzem minőségirányítási részlegének vezetését az ecuadori Cuencában. Ez azt jelenti, hogy átkel az Atlanti-óceánon Dél-Amerikába a barátjával, macskájával, kerékpárjával és különféle konyhai eszközeivel együtt.

Silkéből csak úgy ömlik a szó: „Most jó sok szerveznivalóm van.” Fel kell mondania a hannoveri lakását, az edzőterem-bérletét, konténert kell bérelnie a háztartási ingóságai számára.  Aztán ott a macskája, Zoey, aki szintén vele tart, de még nincs jegye. Ráadásul Silke egészen május végéig marad régi munkahelyén, ahol a Continental Haszongépjármű-gumiabroncs üzletágának iparosítási mérnökeként közvetítő szerepet tölt be a fejlesztés és a gyártás szakasza között. „Mi gondoskodunk arról, hogy az új abroncsok gyártása zökkenőmentesen indulhasson”, magyarázza a 31 éves nő, aki gyakornoki ideje után 6 éve kezdett abroncsfejlesztőként dolgozni. Most már az utódját tanítja be, ugyanakkor készül az új ecuadori munkájára.

Minőségirányítási gyorstalpaló

„Most voltam Aachenben egy egyhetes tréningen”, meséli Silke. Az ottani minőségirányítási menedzser munkáját figyelte. „Gyorstalpaló tanfolyam volt”, mondja széles mosollyal. Addig csak közvetett módon került kapcsolatba a minőségbiztosítással, például ha egy új alapanyag-keverék specifikációit kellett felülvizsgálnia. A főnökei azonban biztosak benne, hogy alkalmas a cuencai munkára. „Miután kikerültem a gyakornokcsoportból, és elmentem egy értékelési központba, felkerültem a vezetői potenciállal rendelkező emberek listájára.” Ráadásul Silke ismeri a cuencai gyárat, mert már felügyelte az ottani iparosítási folyamatot. A gyár alkalmazottai is ismerik őt. „Megmondtam az üzemvezetőnek, hogy el tudom képzelni a váltást, ha a barátom is velem jöhet.” Silke barátja dél-afrikai, brit útlevéllel, és szintén a Continental vállalatnál dolgozik. Minden megoldható, csak akarni kell. A cuencai gyárban Silke barátja is kapott egy megfelelő állásajánlatot.

Silkének azonban még mindig voltak kétségei. „Soha nem volt vezetői felelősségem, most meg hirtelen 20 ember kerül a kezem alá, akik leginkább spanyolul beszélnek.” Azonban a főnöke és az új üzemvezetője bátorító szavainak hatására megtalálta magában a kellő önbizalmat. Sokat segített az is, hogy az ecuadori utazás izgalmas kalandnak ígérkezett. Silke már alig várja, hogy találkozzon új munkatársaival. „A cuencai gyárban a dolgozók lelkesednek a munkájukért, és szellemileg nagyon nyitottak.” Gyerekkorában Silke sokszor elkísérte teherautósofőr édesapját az utazásaira, és a legjobban a déli tájakon tett utakat szerette. „Imádom ezt a teljesen másmilyen kultúrát, és a spanyol nyelvbe is mindig szerettem volna jobban belerázódni.”

Bajorországból a nagyvilágba

Silke egy bajorországi faluból származik. A honfitársai már akkor megdöbbentek kissé, amikor Regensburgba ment, hogy gépészmérnöknek tanuljon. Tanulmányait maga finanszírozta. A tanulás mellett a Siemens VDO-nál dolgozott, amely ma már szintén a Continental része. Amikor aztán Hannoverbe utazott gyakornoknak, a barátaitól egy régi teherautó-abroncsot kapott búcsúajándékul. „Meg is vágtam vele a kezemet, mert fogalmam sem volt arról, hogy acél is van benne”, meséli nevetve. Azonban igazán egy dél-afrikai gyárban szeretett bele az abroncsokba. „Ott láttam meg, hogy mennyire összetett egy abroncs felépítése, és mennyire lenyűgöző ezt a sok tényezőt mind számításba venni a fejlesztés során.”

Silke bevallja, hogy néha meglepi a honvágy bajorországi szülőfaluja iránt. A munkája azonban fontosabb számára. Ráadásul el is visz magával Ecuadorba egy kicsit a német óhazából... a jó öreg sütőformákat, konyhai edényeket és késeket. „Majd viszek néha egy kis süteményt az irodába”, mondja. Új kollégái Cuencában biztosan értékelik majd.