Haszongépjármű és busz abroncsok

stage_goods_TT

Truck Tires Goods

Utánozz... kérlek!

article_66w_image1

Más munkáját leutánozni általában csúnya dolognak számít, de ezt nem minden vállalat gondolja így. Thierry Wipff, a Continental haszongépjárműabroncs-termékmenedzsment részlegének vezetője azt várja csapatától, hogy versengés helyett inkább működjenek együtt.

Amikor Thierry Wipff először terjesztette elő ezt az ötletét az üzemvezetőknek, azok megdöbbenéssel fogadták. Micsoda? A haszongépjármű-abroncsokat gyártó üzemek hagyjanak fel a versengéssel, és inkább kezdjék egymást utánozni? Ez a terv nemcsak vadonatúj volt, de egyenesen hallatlan.

A világ minden tájáról – az egyesült államokbeli Mount Vernonból, a malajziai Petaling Jayából, az indiai Modipuramból és a szomszédos csehországbeli Otrokovicéből – érkezett üzemvezetők a szlovákiai Puchovban találkoztak egy munkamegbeszélésen, ahol a Continental egy haszongépjárműabroncs-gyártó üzemet tart fenn. „A vezetők közül sokan valami egészen másra számítottak”, mondja Wipff. Mindegyikük arra törekedett, hogy az őáltala vezetett üzem legyen a Continental legjobb haszongépjárműabroncs-gyártó üzeme, összhangban a vállalat filozófiájával: „Szenvedélyesen küzdünk a győzelemért”. Ugyanakkor a termelésvezető számára még ez sem elég. „Már úgyis versenyben állunk a többi abroncsgyártóval; nem a saját Continental üzemeink a riválisaink.”

„Ma mit utánoztál?”

A Continental jelenleg a világ negyedik legnagyobb abroncsgyártója, de feltett szándéka, hogy felküzdi magát a harmadik helyre. „Ehhez biztosítanunk kell azt a minőséget, amelyet az ügyfél elvár. Ez csak akkor lehetséges, ha az emberek megosztják egymással az ötleteiket, méghozzá minden szinten – a mérnöki fejlesztés eredményeitől kezdve a gyártáson át egészen a minőségbiztosításig”, magyarázza Thierry Wipff. Hol itt a kihívás? Az egyes üzemek teljesítményének összehasonlító elemzése elfogadhatónak számít. De az is elfogadható, ha egyszerű „másolás-beillesztés” eljárással vesszük át más eredményeit? „Tökéletesen!”, vallja Wipff. „Szenvedélyesen küzdünk a győzelemért”, ez nemcsak egyfajta harci szellemet jelent, de az is szervesen hozzátartozik, hogy mindenkor kész vagyunk valami újat tanulni, akár másoktól is. „Célunk a csúcsteljesítmény. Ez pedig különösen nagy mértékben függ a globális csapatunkon belüli szigorú információcserétől”, fejtegeti Wipff. „Nem kell minden egyes alkalommal újra feltalálnunk a spanyolviaszt.”

Rendszeres „sétálós-beszélgetős” üzembejárásainak alkalmával a tapasztalt mérnök néha ezt a konkrét kérdést is felteszi az alkalmazottaknak: „Ma mit utánoztál?” „Az emberek először alaposan meghökkentek”, mondja Wipff. Mostanára azonban már hozzászoktak, és gyakrabban adnak pozitív választ a kérdésre. Ha valahol lerobban egy gép, Wipff akkor is ezt szokta kérdezni: „Megkérdeztél más üzemekben dolgozó kollégákat, hogy történt-e már náluk is ilyen?” És ezzel gyakran meg is oldódik a helyzet.

Harc a silómentalitás ellen

A „silómentalitás” számos szervezetben megtalálható alapállás, amelynek lényege, hogy több részleg vagy csoport nem hajlandó megosztani tudását vagy információit más személyekkel a vállalaton belül. Egy nagyvállalatnál a legtöbb alkalmazott tart attól, hogy pótolhatóvá, és ennek következtében nélkülözhetővé válik. Thierry Wipff szerint azonban a Continental vállalatnál erre nincs ok. „Minden üzemünkre szükségünk van, hiszen mindegyik meghatározott típusú abroncsokat gyárt meghatározott piacok számára.” Napjainkban a modern vállalatok már inkább iskolákhoz hasonlítanak, és arra helyezik a hangsúlyt, hogy mindenki tanuljon a többiekkel és a többiektől. Ezt kell kialakítani a modern vállalatokban részleg-, ország-, sőt üzemközi szinten. Ez ugyanis létfontosságú annak biztosításához, hogy a konszern mindig egy lépéssel a riválisai előtt járjon, és megvalósítsa ambiciózus növekedési célkitűzéseit.

Mielőtt azonban másokkal is megoszthatnánk a jót, először azonosítanunk kell, hogy pontosan mi is az a jó, amit érdemes leutánozni. „Összeállítottunk egy listát mindazokról a területekről, amelyekben egy-egy üzem kitűnik”, magyarázza Wipff. Ezek a „kiválósági területek” sokfélék lehetnek, a példásan energiatakarékos karbantartástól az új alkalmazottak toborzásának különösen jó stratégiájáig. Wipff örömmel állíthatja: „Az eredmények lenyűgözőek. Nem merül ki annyiban az egész, hogy mindenki egy adott üzemet utánoz. Minden üzem végrehajtotta a maga innovációit, és megküzdött a maga kihívásaival. Így mindannyian tanulhatunk egymástól valamit.”

Idegen kultúrák megértése

Az országok közti információcsere elősegítése érdekében az egész vállalatnál kötelező az angol nyelv. Munkában még Wipff sem beszél németül, jóllehet franciaországi és romániai munkahelye után az utóbbi öt évet a németországi Hannoverben töltötte. Soha nem is volt rá szüksége. Wipff szerint különösen fontos az idegen kultúrák tisztelete. Marokkóban nevelkedett franciaként, így hozzá van szokva a „kultúrsokkhoz”, és már egészen fiatalon megtanulta azt kezelni. Ez a tapasztalat ma különösen jól jön neki. „Nemzetközi vállalatként olyan helyi kultúrák piacaira lépünk be, amelyeket nem változtathatunk meg, csak megérthetünk” mondja. „A sokféleség azt jelenti, hogy nincs egyetlen egységes megoldás. Ehelyett minden kultúrának megvannak a maga jellemzői.”

A siker érdekében létfontosságú, hogy az egész csapat jól tudjon együtt dolgozni. „Olyan ez, mint a futball”, magyarázza Wipff. „Nem az a győztes csapat, amelyikben a legnagyobb sztár focizik, hanem az, amelyben az összes játékos egyesíti az erejét a közös siker érdekében.”