Haszongépjármű és busz abroncsok

stage_goods_TT

Truck Tires Goods

Csak lazán? Semmiképp!

Wilhelm Pollmer olvasószemüveget hord az inge zsebében, hátha el kell olvasnia az apró számokat egy csapágygolyón. Az új tolómérőjének már elektronikus kijelzője van. „Ezt már segítség nélkül is látom”, mondja az 59 éves férfi mosolyogva. „Egyébként nem változott semmi.” Wilhelm Pollmer már intézmény a Continental vállalatnál, ugyanis 44 éve dolgozik Korbachban. Ő tartja karban és szereli azokat a gépeket, amelyekkel a Continental speciális haszongépjármű-abroncsait készítik.


article_66w_image1

Hajnali 5:15-kor kezdi a műszakot, és 13:45-kor végez. Néhány éve, amikor megkérdezték tőle, akarja-e folytatni a hajnali műszakot, habozás nélkül igent mondott. „Nagyon élvezem, hogy délben lazíthatok. Már nem kell itt kószálnom éjszakánként.” Ez most már a személyzet fiatalabb tagjainak a feladata, de ha tanácsra van szükségük, mindig bizalommal fordulhatnak idősebb kollégájukhoz. Például amikor kézügyességre van szükség, márpedig ez eszközváltás esetén gyakran előfordul (a vulkanizálás előtt álló, különböző típusú és méretű abroncsokhoz különböző vulkanizálóformák kellenek). Vagy ha eltörik egy tengely. Wilhelm Pollmer közismert arról, hogy bármikor összeforraszt valami ideiglenes megoldást, amíg meg nem érkezik a megrendelt cserealkatrész.

Kézügyességét úgy szerezte, hogy legalulról indult: a ’60-as évek végén a Continental kerékpárabroncsokkal foglalkozó vállalategységénél gépszerelő-tanoncként kezdte pályafutását. „A reszeléssel kezdtük: hogyan varázsoljunk egy vasdarabot szép szögletessé?”, nosztalgiázik Pollmer mosolyogva. Annak érdekében, hogy lépést tartson a technológia fejlődésével, gyakran vett részt továbbképző tanfolyamokon. Hidraulika, pneumatika... ma már az abroncsgyártás minden részletét számítógépek irányítják. „A képletek ott vannak a számítógépen. Csak meg kell adni, melyik abroncsot szeretnénk elkészíteni. A többi már a gép dolga.”

1993-ban Pollmer átkerült a Haszongépjármű-abroncs üzletághoz, miután a korbachi termelési tevékenységet kibővítették. Soha meg sem fordult a fejében, hogy más vállalatnál is dolgozhatna: „Itt lakom a közelben, ráadásul ez egy köztiszteletben álló cég, amelyhez ezer szállal kötődöm. Végül is gyakornok korom óta itt dolgozom.” És mit csinálna ma másképp? „Semmit”, nevet a gépszerelő. „Talán tovább járnék iskolába.”

Wilhelm Pollmer nem fél attól, hogy egy nap majd nyugdíjba megy. Két régi kollégája már visszavonult. „Tartjuk a kapcsolatot, és mindig meghívjuk egymást a karácsonyi ebédre.” Kézügyességének otthon is nagy hasznát veszi. Rendben tartja a házat és a kertet, nyírja a füvet, fát vág télire, és mindkét gyermekének az autóját ő javítja. „A feleségem mindig azt kérdezi: Van neked itthon elég tennivalód, minek jársz még be a gyárba?”